Photo-Credit: © istock.com/ffennema

Nyálkás utakon

2023-01-13 | Corporate

Bár vannak kevésbé gusztustalan anyagok, a nyálka a természet egyik szupersztárja. Ahhoz, hogy ebből a sokoldalú anyagból valamit másolni lehessen, azt pontosan meg kell vizsgálni - természetesen Anton Paar műszerekkel.

A nyálka összetettségét és biológiai jelentőségét gyakran alábecsülik. Ez lehet azért, mert a nyálka mint anyag és jelenség nehezen megfogható és látható, vagy mert egyszerűen undorító. A nyálka azonban számtalan változatban fordul elő a természetben, különféle funkciókkal: kenőanyagként, ragasztóanyagként, szelektíven áteresztő gátként, védekezéshez és vadászathoz.

A tüskéshal váladék mint tudományos lehetőség
Több mint 300 millió éve él a tüskéshal az óceánjainkban. A kígyószerű állatnak nincsenek csontjai vagy állkapcsai, csak kerek szája van, hegyes fogakkal. És szereti az óceán talaján felhalmozódó hullákat. De ezt a primitív élőlényt nem szabad alábecsülni, mert másodpercek alatt képes szuper hidrogélt előállítani. Amint a tüskéshalat megtámadja egy ellenség, egy speciális mirigyekben termelt váladékot bocsát ki, amely a másodperc tört része alatt megdermed. Ez a váladék hatalmas mennyiségű vizet képes megkötni, átlátszó, viszkózus és ragacsos nyálkát képezve. A tüskéshal elmenekül, míg támadója a fulladást kockáztatja.

A Zürichi Svájci Műszaki Egyetem kutatócsoportja Anton Paar reométerek segítségével is vizsgálta a váladékot. Eddig ismert, hogy a nyálka majdnem 100 %-ban vízből és csak 0,004 % "zselésítő anyagból" áll, így a hatás több mint 200-szor erősebb, mint a hagyományos állati zselatin esetében. A horgászváladék apró mennyiségei hektoliternyi folyadékhoz elegendőek.

Természetes alternatíva
A legtöbb hagyományos gél nyersolajon alapul - és így nehezen lebomlik biológiailag. A süllő váladéka nem tartalmaz semmilyen környezetre káros anyagot. Az egyetlen kihívás a gél tartósan stabilan tartása. Ha ez lehetséges, akkor a horgászváladék nagy karriert futhat be. A nyálka hozzáadása tartósabbá teheti az autógumikat, a sztenteket vagy a mesterséges epehólyagokat. A babapelenkák nedvszívó képességét optimalizálni lehetne, és a gazdák is profitálhatnának belőle: a klasszikus locsolási technikával sok víz elpárolog a földeken. Ha a nedvesség nyálka formájában lenne, akkor jobban védve lenne, és takarékosabban lehetne kibocsátani.