A Francia Múzeumok Kutatási és Restaurálási Központjában (C2RMF) az anyagfelületek viselkedésének megértése alapvető fontosságú a kulturális örökség megőrzéséhez. A kutatók olyan műalkotásokat és történeti tárgyakat vizsgálnak, amelyek évszázadok alatt öregedtek, miközben folyamatos kölcsönhatásban álltak környezetükkel. Az Anton Paar nanoindentációs műszereivel a csapat jellemzi a felületek mechanikai tulajdonságait, és a fizikokémiai változásokat összefüggésbe hozza a szerkezeti stabilitással – ezzel támogatva a megalapozott konzerválási stratégiák kialakítását.
„Számunkra a nanoindentáció az egyetlen módszer, amellyel valóban jellemezhetjük a felületi mechanikai tulajdonságokat, és megérthetjük, miként befolyásolják a fizikai-kémiai folyamatok a műtárgyak anyagainak stabilitását.”
Ann Bourgès – anyagfizikai kutató
Francia Múzeumok Kutatási és Restaurálási Központja (C2RMF)
Francia Kulturális Minisztérium
Kulturális örökség megőrzése tudományos kutatás révén
A C2RMF a francia Kulturális Minisztérium felügyelete alatt működik, és országszerte támogatja a múzeumokat. Feladata a múzeumi gyűjtemények tudományos kutatása, egy olyan hagyományra építve, amely 1932-ben a Louvre-ban indult, majd 1968-ban országos hatókörűvé vált.
Miért fontosak a felületi tulajdonságok
A kulturális örökség tárgyai folyamatos kölcsönhatásban állnak környezetükkel. A felületen lezajló fizikai-kémiai folyamatok okozta változások meggyengíthetik az anyag mechanikai összetartását, és repedéshez, rétegelváláshoz vagy korrózióhoz vezethetnek. E felületi jelenségek megértése elengedhetetlen a hosszú távú megőrzéshez.
Nanoindentáció mint kulcsfontosságú analitikai eszköz
Számos makroszkopikus károsodás a felület mechanikai degradációjára vezethető vissza. A nanoindentáció az egyetlen módszer, amellyel ezek a felületi tulajdonságok a releváns mérettartományban jellemezhetők, és a mechanikai viselkedés összefüggésbe hozható az anyagban végbemenő átalakulásokkal.
Párbeszédre épülő hosszú távú partnerség
Az Anton Paarral való együttműködés több év alatt, a megvalósíthatósági vizsgálatoktól a műszertelepítésig fokozatosan épült fel. A folyamatos szakmai párbeszédnek, a frissítéseknek és a szakértői támogatásnak köszönhetően a műszerpark a laboratórium igényeihez igazodva fejlődött tovább, és optimális megoldást nyújtott a kulturális örökség kutatásához.
